Tešanjból Donji Vakufon át kicsit visszafelé kanyarodva, vagy Banja Lukából a közvetlen utat választva jutunk el a magyarok által egyik legismertebb boszniai településre, az utolsó bosnyák királyok egykori székhelyére, Jajcebe.

 

A 23 ezer lakosú Jajce Közép-Bosznia Kantonban ma egy álmos kisváros, de régen, a királyi Bosznia idején Jajce volt a székhelye a bosnyák királyoknak. Jajce várát Hunyadi Mátyás is ostromolta, s el is foglalta 1463-ban, nem ez ám a fő látnivaló, hanem a világ legszebb 12 vízesése közé sorolt jajcei vízesés, melyet az egykori iglói patikus, Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) is megfestett.

 

E vízesésnek volt köszönhető, hogy Jajce 1984-ben elnyerte a Jugoszlávia legszebb turisztikai célpontja címet. Turistával ugyan a városban ritkán találkozni, de talán épp ez benne a jó: nincs sorban állás és tülekedés a főbb látnivalók környékén, s kicsit talán még felfedezőnek érezhetjük magunkat.

A Pliva folyó alázúduló vízesésén kívül érdemes még megnézni Jajcéban az „egyéb” látnivalókat is: a Travniki kapu, az Omerbegovićok házát, a Medve-toronyt, a katakombákat, a Mitrász-szentélyt, a Fellegvárat és Esmasultan dzsámit, illetve a várostól néhány kilométerre sok kis vízimalmot is láthatunk, melyek mindegyike a XVI. századból való. Az 1970-es években ide, egy helyre gyűjtötték őket, s ma bűbájosan festenek a lezúduló kis vízágak között.

A város történelme - mint cseppben a tenger - kicsiben magába foglalja az egész országét. Itt koronázták uralkodóvá a legutolsó bosnyák királyt, Stevan Stomasevićet, majd nem sokkal később, 1463-ban II. Mohamed ugyanitt fejeztette le a vár alatti táborában. Erre a várvédők is letették a fegyvert. De még ugyanebben az évben Mátyás király csapatai felszabadítottá az erődítményt, és létrehozták a Jajcei bánságot.

Nem sokkal a Mohácsi csata után - 1527 - azonban Huszref bég, Szarajevó későbbi nagy építtetője újra elfoglalta a várost és a várat.

1878-ban ismét visszatértünk. Ahogy írják, Jajcét az Osztrák-Magyar Monarchiához csatolták. Ekkor épült meg a várost Banja Lukával összekötő országút és vasútvonal. Ugyancsak ekkor készült a vízierőmű és az akkori viszonyok között Európában legnagyobb ferroszilícium gyár.
A fontos történelmi események közé tartozik, hogy 1943. augusztuságtól 1944. elejéig itt alakult, itt működött az új Jugoszlávia központja illetve a Jugoszláv Felszabadítási Mozgalom. Az 1992-es háború idején sokan elmenekültek a városból. Ezerötszáz diák például Svédországban telepedett le. 1995. után többen külföldről is visszatértek, de inkább csak az idősebb generációkból.

Banja Luka vagy Szarajevó felől érkező vendég a Vrbas folyó hídján áthaladva jut a városba. Amilyen kopottan néz ki a híd, s amennyire rémisztő baloldalon látható füstölgő vasgyár, annyira gyönyörű a jobb kéz felől látható vízesés.
A hídra visszasétálva közeli ismerősként üdvözölhetjük a Csontváry Kosztka Tivadar által 103 éve festett képnek köszönhetően a Vrbas- és a Pliva-folyó találkozási pontját, ahol a Pliva hatalmas víztömege 20 méter magasból zuhog alá. A látványt még romantikusabbá teszi a fölötte magasodó várhegy.

 

A részleteiben ma is álló várat a 14. század utolsó éveiben építette Hrvoje Vukčić. A fél tojást formázó szikla alapról a város állítólag ekkor kapta a Jajce - tojás - nevet. A vár romjai közül kiemelkedik a muzulmánok lakta településekre jellemző óratorony. Egy másik legenda szerint tojással erősítették meg a vár falait - ebből kapta a város a nevet.
A gyönyörködés után akár gyalog is folytathatjuk utunkat. A híd után forduljunk jobbra - a Vrbas, majd a Pliva partját követve -, sétáljunk el a két folyó találkozása felett, egy benzinkút szomszédságában kialakított kilátó teraszhoz.

Mielőtt a Pliva hídján átkelnénk közvetlenül a várhegy oldalához, betérhetünk a második világháború alatti antifasiszta ellenállás emlékeit bemutató múzeumba.
A várhegyet körülfogó óvárosban, és a várban további érdekes látnivalókat találunk. Köztük a Travnik-kapunál álló "Omár bég-házat" - falánál egy a török időkből származó kúttal.

Megnézhetjük a vár nyugati sarkánál - a Medve-torony közelében - lévő 15. századi katakombákat, a Vukčić család földalatti temetkezőhelyét, s a vártól kicsit észak-nyugatra a 4. századi Mitrász-szentélyt.

A várostól nyugati irányba indul egy kb. öt kilométeres hosszú tórendszer, a Nagy és a Kis Pliva-tó. Nagy kajakversenyeket szoktak rendezni, de állítólag a pecázáshoz is kiváló hely. Mindkettő nagyon szép, akárcsak a közben látható apró öreg vízimalmok. A parton szállodák, nyaralók, vendéglők sorakoznak és van egy hosszú strand is.
A Vrbas mentén északi irányba haladva mintegy öt kilométerre található Podmilačje 14. századi templománál, a védőszent, Szent Iván napján - június 24 - 50 ezer zarándok gyűlik össze.