Európa peremén – Bosznia és Hercegovina
Varázslatos tájak, mesébe illő városok, vendégszerető emberek. Szarajevó bazárja, korzózók tömege.
Nincs Európában még egy ilyen kulturálisan sokszínű ország.
Városai fantasztikus látnivalóival (dzsámik, bazárok, karavánszerájok, római katolikus és ortodox templomok, zsinagógák, hangulatos városrészek) visszarepítenek minket a történelem mélyére.
A háztetők sziluettje felett a háttérben minaretek törnek az ég felé, ahonnan a müezzinek naponta ötször óraműpontossággal hívják imára a híveket, és hirdetik Allah dicsőségét. Itt azonban nemcsak mecseteket találunk. Mintha a legnagyobb vallások gyűjtőhelye lenne a város, amely gazdag történelmére építve példát akar mutatni a világnak toleranciából.
A lakosság fele bosnyáknak vallja magát: nagy részük muszlim vallású, kis számban élnek pravoszláv, illetve keresztény és zsidó bosnyák közösségek is. Bosznia lakosságának további harminc százaléka szerb – ők a Boszniai Szerb Köztársaság területén élnek, az ország keleti és északi területén. Nyugati fele horvát, ők alkotják a fennmaradó húsz százalékot. Az 1995-ben tető alá hozott Daytoni békeszerződés értelmében az ország ma két, széles autonóm jogkörökkel felruházott entitásból tevődik össze, a Bosznia-Hercegovinai Föderációból, amely bosnyák, illetve horvát többségű kantonokból áll, és a Boszniai Szerb Köztársaságból (Republika Srpska). Szarajevó elméletileg megosztott; a valóságban bosnyák: a szerb városrész gyakorlatilag lakatlan, az egykor itt élő szerbek saját házaikat felgyújtva hagyták el a várost a Daytoni békeszerződés után, 1996-ban.
Szerelmem, Szarajevó
Szarajevó (bosnyákul, horvátul és szerbül Sarajevo, cirill írással Сарајево, törökül Saraybosna, mely névből a "saray" tag palotát jelent) Bosznia-Hercegovina fővárosa. A Dinári-hegységben, a Miljacka-folyó két partján fekszik. Lakosságát elővárosaival együtt 400 ezer főre becsülik.
Szarajevó utcáin végigsétálva megállapíthatjuk, hogy Európa egyik legszebb, kulturálisan legsokszínűbb városát fedeztük fel. A háború nyomait ma is őrző, elüldözött muszlimok házait senki sem újítja fel. Egyfajta mementója a vérengzésnek, melyek mellett gomba módra szaporodnak a toronyházak, paloták.
A város egyedülálló légkörét a történetét alakító négy vallási csoport (római katolikus, muszlim, ortodox és zsidó) által hátrahagyott épített és más kulturális javak adják. Szarajevó a világ egyetlen városa, ahol néhány száz méteren belül katolikus, ortodox templom, mecset és zsinagóga is található.
A Szarajevót körbeölelő hegyek sok mindent láttak: a szerb csapatok innen ostromolták 1400 napig a várost. A szétlőtt épületek, a nemrégiben felhúzott üvegpaloták épp úgy megférnek egymás mellett, mint a zsúfolásig telt kávézók, a rövid szoknyás szerb és horvát lányokkal „ékesített" belvárosi utcák, valamint a hijabot (fejkendőt) viselő muszlim nők. A város kettősségét a kontrasztok csak tovább erősítik. Az együttélést a mai napig tanuló közösségek ha lassan is, de a fejlődés útjára léptek.
Amit mindenféleképpen látnunk kell.
Újraéled a város!
A városba érkező turisták első célpontja a 15. századi Baščaršija, egy török-kori piac. Ez muzulmán negyed, ahol szűk utcácskák vágnak egybe, finom illatokkal csábítva minket. A Baščaršija elnevezés török nyelven főbazárt jelent. Ez a város központja, ami egykor mesterségekre volt felosztva – pl. Kovács mesterség utcája. Ma már boltokat, dzsámikat, kutakat, kávézókat, sütödéket találhatunk. Az Óváros legfőbb nevezetessége és egyben a szarajevóiak találkozóhelye a főtéren található, mór stílusú, díszes Sebilj kút, amit egy konstantinápolyi (isztambuli) szökőkútról mintáztak.
A keleties hangulatot árasztó óváros egyik legfőbb vonzereje a rézművesek utcái, de itt található az iszlám történelmi emlékek java része és a hatalmas méretű Gazi Husrev bég mecset.
Az óváros maga a történelem. A bazársor, a mecsetek és templomok mellett sajnos még mindig szinte minden második házon hatalmas golyónyomok jelzik a közelmúltban zajlott délszláv háború pusztításait, a bazársoron pedig rengeteg töltényhüvelyből készült dísztárggyal találkozhatunk.
A szarajevói merénylet a Miljacka-folyón átívelő Latin-hídnál történt, az itt található utca sarkán fekvő épületen emléktábla jelzi, hogy innen adta le Gavrilo Princip 1914. június 28-án a halálos lövést Ferenc Ferdinándra és feleségére, Zsófiára – kirobbantva ezzel az I.világháborút. Stílusosan ebben az épületben rendezték be az imént említett múzeumot is, ablakaiban kívülről fényképeket láthatunk ebből a korszakból. A belépő 1€ . A múzeum berendezése egyszerű, de szép. A teremben körben vannak a falba építve a vitrinek, melyek felölelik a megszállástól kezdve mind a politikát, mind a kultúrát és Szarajevó nyugati típusú várossá válását egészen a merénylet részletes taglalásáig, a legkülönfélébb tárgyakkal bemutatva azt. Láthatunk például korabeli újságot, fegyvereket, fényképeket, de még Ferenc Ferdinánddal és feleségével is találkozhatunk szépen felöltöztetett viaszbábú formájában. A feliratok természetesen angolul is olvashatók.
A város másik részein található Bosznia-Hercegovinai Nemzeti Múzeum és Bosznia-Hercegovinai Történeti Múzeum.
Szarajevó az 1992–1995 közötti háború előtt Európa egyik színes, nyüzsgő fővárosa volt, s úgy tűnik, ez a hangulat ismét eluralkodik a megújuló városban. Az élet központja ma is a sétálóutca, a Ferhadija. Itt található a vásárcsarnok, erre sétálva útba esik az új szerb ortodox templom, a katedrális, de nincs messze a gyönyörű Ferhadija mecset sem.
A centrumból kifelé haladva pedig megjelennek a jellegzetes szocialista lakótelepek, amelyeken keresztül egy kicsit Jugoszláviába csöppenünk. A városon villamosok zakatolnak keresztül – Európában itt volt először villamos közlekedés -, amelyekkel a történelmi belvárosból könnyen eljuthatunk a lakótelepekhez, vagy az újonnan épült centrumba, ahol modern irodaházak, szállodák, bevásárlóközpontok emelkednek.
A régi útikönyvek Szarajevót az európai Jeruzsálemnek nevezik, hiszen sokáig egy olyan város volt ez, ahol egy utcán lehetett találni mecsetet, katolikus és ortodox templomot és zsinagógát is. Bosnyák, horvát és szerb lakosai békében éltek egymás mellett. Nem véletlen, hogy Szarajevó a jugoszláv időkben kulturális központ volt: innen indult a korábban bemutatott Bijelo Dugme és a Crvena Jabuka zenekar, de a város szülötte Goran Bregović és Emir Kusturica is.
Amit mindenféleképpen kóstolnunk kell...
A bosnyák kávé/ török kávé (turska kava) a nyugalom jelképe: a középkori utcák üzleteinek kirakataiba padokat szereltek, így az árusok közvetlenül az ablakban tudják kávéjukat kínálni. Ha imádjuk a kávét, vétek lenne kihagyni egy hamsíthatatlan török kávét, amit eredeti dzsezvában szolgálnak fel. Kipróbálhatjuk a vizipipát (nargile) is, ha kedvünk tartja, közben részesei lehetünk a város zsongásának.
Sétálgatva belebotlunk 1-2 csevapot és bureket áruló sütödékbe. Mindenféleképpen térjünk be, ahol választékunkól szolgál többek között a túróval töltött burek (sirnica), a spenótos (zeljanica), és a burgoyás (krumpiruša).
Ezeket a kiírásokat keressük - Ćevabdžinica, burekdžinica!
Csevapot minden valamirevaló helyi étteremben kapni, ahány helyen kóstolja az ember, annyifélét. De ne álljunk meg itt, kóstoljuk meg a boszniai ételeket, a jóféle báránysültet, igyunk rá Sarajevsko sört (Sarajevsko pivo) vagy bosnyák kávét.
Ha az idő engedi érdemes ellátogatni a szarajevói sörgyár sörözőjébe és patináns éttermébe– Sarajevska pivara
Ha megiszol egy szarajevói sört, gondolj arra, hogy az a sörgyár az ostrom alatt a saját tiszta forrásvizét palackozta és osztotta szét a városban.
(http://www.sarajevska-pivara.ba/)
A nyugalom szigete is lehetne
A főutca hatalmas gránittömbjein sétálva észrevehetjük, hogy csak a nyugat-európaiak sietnek. A lenyugvó nap mellett lassan megtelik a mecset: imához készülődnek a muzulmánok. Csurig telnek a teraszok, mindenfelé burek és kávé illata terjeng. A város egyik része a müezzin hívására térdre borul, a lüktető belvárosban alig lehet szabad helyet találni. A sokszínűség jegyében a kávézók sem egyformák: a muszlimoknál csak a fekete italt szolgálják fel, más helyeken sört is csapolnak – az egészséges hazafiság jegyében a szarajevói sört. Ha megkérdezzük, milyen nyelven beszélnek, csak annyit válaszolnak, a helyin. Nem tesznek különbséget egymást között.
Árak, árak és megint csak árak
Egy magyar turista is bátran leülhet a főutcán vacsorázni: a burek kilójáért 8 márkát, egy 25-30 dekás steakért 20-25 márkát kérnek. Egy korsó sör 3,5-5 márka, egy gombóc fagyiért is egy márkát kell leszurkolnunk. A márka használatról tudni kell, hogy a boszniai fizetőeszköz fixen kötött ez euróhoz: egy euró 1,96 konvertibilis márka. Így bátran, akár euróval is fizethetünk, a kiírt árakat csak felezni kell. Jó helyen, a hegyoldalban található szállásért 35-45 eurót kérnek éjszakánként és szobánként, a parkolás órájáért viszont meglehetősen sokat, két márkát kell fizetni. Ráadásul a várakozásért a fizetőövezetekben a hét minden napján, reggel 7-től este 8-ig kell fizetni. Szerencsére sok mélygarázs is épült, bár ott már óránként 2,5 márkáért várakozhatunk. Ha eltévedünk, érdemes taxiba szállni: 1,5 márkás alapdíjat és ugyanekkora kilométerdíjat kell csak fizetnünk. A villamosért, troliért viszont 1,7 márkát kell a pénztáraknál hagyni.
A megújult belvárosban hatalmas pláza hirdeti a nyugati "kultúrát".
Az üvegpaloták között, a múzeummal szemben szabadtéri kiállításon nézhetjük meg a háború eszközeit, páncélozott csapatszállítót, tüzérségi üteget, vasútisín-felszedőt.
Bosznia-Hercegovina természeti adottságokban rendkívül gazdag: a Drina-völgye, a Szarajevó melletti Boszna folyó forrása, a neumi tengerpart, a hamarosan megépülő észak-déli autópálya igazi turistaparadicsommá teheti Boszniát. A háborút megélt ország készen áll a kitörésre: itt az ideje, hogy mi is felfedezzük a határunktól alig 400 kilométerre lévő egykori Jugoszlávia gyöngyszemét!
Szarajevó váratlanul ejtette rabul a szívem. Alig tudtam elszakadni tőle, különös, magával ragadó atmoszférája van.
