
A boszniai Konjic városa mellett volt Josip Broz Tito egyik bunkere.
Hatszázan fértek el az egykori partizánvezér ötvenes évek elején épült boszniai bunkerében. Atombiztos, tágas és akkoriban - röviddel a Szovjetunióval való szakítás után - igen korszerűen rendezték be.
A Tito-bunkert 30 méterrel a föld alatt alakították ki, az építkezést még az ötvenes évek elején kezdték. Egy kortárs művészeti kiállítást működtetnek benne, ám további sorsa bizonytalan, a bosnyák kormány ugyanis nem nagy híve annak, hogy folyamatosan látogatható legyen.
A 280 méter mély, U-alakú építményt egy hegybe vájták, építése 26 évig tartott és sok milliárd dollárt emésztett fel. Hosszú évekig csak Josip Broz Tito jugoszláv elnök és bizalmasai tudtak a föld alatti erőd létezéséről.
A titkos bunker akkor vált ismertté, amikor Bosznia 1992-ben elszakadt Jugoszláviától. Az azóta is a hadsereg tulajdonában lévő labirintus Konjic határában található, Szarajevótól 40 kilométerre. Az óvóhelyet alapvetően nem használták semmire egészen az utóbbi évekig, amikor néhány művész azzal az ötlettel fordult a hatóságokhoz, hogy szeretnének egy galériát nyitni az építményben, ezzel a kultúra térképére helyezve Konjic alvó városát.
A 600 embert befogadó bunkerbe egy lepusztult garázskapun keresztül lehet bejutni a Konjicból keletre vezető út mentén. Bár a bunker eddig csak időszakosan volt nyitva, a cél az, hogy fokozatosan egy állandó, tárlatoknak helyet adó művészeti galéria váljék belőle a jövőben.
Az első installáció megdöbbentő: hangos zajjal szimulálják a bunker szomszédságában felrobbanó 25 kilotonnás atombomba hangját. Ezzel azt akarják elérni, hogy mielőtt bezárul a bunker ajtaja, a látogató úgy érezze, mintha ő lenne az utolsó, aki megmenekült az apokalipszistől.
Ezt követően egy alagúton kell végigsétálni, amelynek tükrökkel szegélyezett padlója megreccsen az emberek lépési alatt.
Több mint száz, egyszerű fa bútorokkal berendezett helyiségbe, irodákba, hálószobákba és konferenciatermekbe juthatunk el az alagútból nyíló ajtókon át. A falakat Tito merengő tekintetét ábrázoló hivatalos portrék díszítik.
A bunker először 2011-ben nyitotta meg kapuit, ezúttal Horvátországgal és Törökországgal szoros együttműködésben. Tizenkilenc ország 35 művésze közel száz teremben előadásokkal és kiállításokkal várja az érdeklődőket.
A szobákat kis különálló galériákká alakították ki, ahol a művészek egyenként bemutathatják munkáikat. Néhányan megpróbálják rekonstruálni, milyen lehetett volna azoknak az élete, akik a bunker használatára kényszerülnek, mások a megtörtént tragédiákat szemléltetik.
Kiritani Szaeri japán művész egy fantomot mutat be filmjében, aki egy marék rizst szorongatva a hirosimai és a nagaszaki atombomba-támadásban elhunytak lelkéhez énekel. Sugár János magyar művész képeivel, amelyeken a jelenleg is háború sújtotta területeken emberek integetnek egyszerű fegyverükkel, azt ábrázolja, hogyan vált a fegyver az "írástudatlanok írógépévé".
A szervezők célja, hogy az álmos dél-boszniai kisváros, Konjic felkerüljön a világ kulturális térképére.
Tito földalatti városa















